Óbuda-Békásmegyer önkormányzati képviselője

Béres András

Utcanévharcosok

2011. május 05. - Béres András

Az alábbi cikkem jelent meg a tegnapi Népszabadságban:

Nepszabadsag 2011.05.04.jpg

A fővárosi közgyűlés néhány napja az LMP három „nem” szavazata mellett döntött egyes budapesti közterületek átnevezéséről, holott az erőltetett utcanév-változtatási hullámnak nincs különös aktualitása. Nem a lakosok kezdeményezték, s az új neveket sem valamilyen évforduló, különleges esemény vagy helyi kötődés alapján választották ki. Leginkább elkapkodott pótcselekvésnek minősíthető ez az akció, hiszen sokkal egyszerűbb átnevezni a Moszkva teret, mint egy ilyen központi területhez méltó szinten felújítani. 

A III. kerületnek még külön is szomorú üzenetet küldött a főváros. A Jobbik januárban a holokauszt világnapra időzítve beterjesztette utcanév-módosító indítványát. Tizenegy baloldali kötődésű, nagyrészt a nyilas rendszerben meggyilkolt emberről elnevezett közterületet akartak átkeresztelni, a legmegdöbbentőbb javaslat szerint a Ságvári utcát az „ártatlan áldozatok emlékére” Csendőrnyomozó utcának kéne hívni. A III. kerületi testület és Bús Balázs fideszes polgármester példaértékűen, helyesen járt el, hiszen az összes képviselővel konzultált az ügyben, a testület megtárgyalta és elvetette a javaslatot. Bús Balázs levélben is megkérdezte az érintett közterületek lakóit, akik mind a tizenegy esetben a régi neveket preferálták. A (fővárosi közgyűlésen végülis átkeresztelt) Koltói Anna utca esetében például egyhangúan: egyetlen lakó sem támogatta a névváltoztatást. Óbudán tehát a nép által választott képviselő-testület és a lakosság is leszavazta az indítványt. Ezek után az emberek és a demokrácia teljes semmibe vételével, Tarlós István beadványát megszavazva, mégis átnevezték az utcákat. Mit ér a kerületi testületi döntés, miért kérdezték meg közpénzen az embereket, ha figyelmen kívül hagyják a véleményüket? Ez a cinikus viselkedés ellentétes mind a nemzeti együttműködés szellemével, mind a demokrácia alapértékeivel.

2011aprilis 121 (2).JPG

Egy átnevezés vagy új közterület elnevezése szimbolikus lépés. 2011-ben üzenetértékű, hogy kit nem tartanak méltó névadónak, illetve kiről kívánnak közterületet elnevezni, és mennyire demokratikus a folyamat. A mostani névváltoztatási kampányt különösebb indoklás és társadalmi egyeztetés nélkül vagy annak ellenére hajtotta végre a főváros. Nem tudjuk, miért tartanak méltatlannak egyes névadókat és milyen érdemek alapján esett a választás az újakra. A jelenlegi változtatások – logikusan – pusztán munkásmozgalmi vagy antifasiszta tevékenységük miatt tartanak méltatlannak embereket.

A szélsőjobboldali terror által még 1945 előtt származásuk vagy meggyőződésük miatt, az élők sorából eltüntetettekre épp ma – és épp utcanévvel – emlékezni nem aktuális. Elfogadhatatlan törekvés ez a nyilas rémuralom idején elkövetett szörnyűségek elfeledtetésére, hiszen az a korszak volt hazánk történetének talán legsötétebb fejezete, kötelességünk emlékezni rá és tanulni belőle – de nem úgy, hogy megtartjuk az áldozatairól elnevezett közterületeket. A Jobbik kezdeményezésére – a Fidesz asszisztenciájával – most a baloldali gondolkodásúak emlékét is el akarják törölni.

Nem az új névadókat kifogásoljuk: rengeteg közterület van a fővárosban, biztos lehetne méltó helyet találni a kiválasztott 56-os mártírokról, az Aranycsapat tagjairól, vagy II. János Pál pápáról elnevezendő közterületnek. (A nem kifejezetten jó hangzású Kis salétrom – vagy a Nagy salétrom – utca nevét például érdekes módon senkinek nem jutott eszébe megváltoztatni eddig.) A kérdés, hogy ezt miért az antifasiszta harcban életüket feláldozó emberek vagy a Köztársaság tér rovására kell megtenni? Miért váltak érdemtelenné azok, akik a német megszállás és a nyilas rendszer ellen küzdöttek, akár illegális kommunistaként, akár szociáldemokrataként, akár „átállt” szélsőjobboldali politikusként, mint Bajcsy? Érdemes-e amúgy sem tökéletes nemzetközi kapcsolatainkat terhelni a Moszkva tér vagy a Roosevelt tér átnevezésével?

Sajnálatos viszont, hogy a névkeresési kapkodásban méltatlanul megfeledkeztek Bibó Istvánról. Az ő tevékenységét és a demokratikus Magyarország megteremtéséért végzett munkáját elismerik a magyar politikai paletta szinte minden részén. Külön aktualitása is volna a névadásnak, hiszen Bibó idén ünnepelné századik születésnapját. 2011-ben a nemzeti együttműködés szellemében üzenetértékű volna, ha utcát neveznének el egy igaz demokratáról…

A bejegyzés trackback címe:

https://beresandras.blog.hu/api/trackback/id/tr935300153

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.