Ma volt szerencsém részt venni a Parlament Fenntartható Fejlődés Bizottságának ülésén, ahol szó volt az Óbudai Gázgyár kármentesítésének ügyéről is. Az ülés is eléggé kiábrándító volt, megtudtuk, hogy 185 ezer tonna mérgezett talajt kell elszállítani és további félmillió tonna földet megmozgatni, de tovább halogatják a megoldást.

A különböző hatóságok emberei és a kormánypárt képviselői egymásra mutogattak. Mindenki szerint más a felelős, és sok akadálya van a kármentesítésnek. Azt állították, hogy nem állami feladatról van szó, mert a Gázművek jogutódja a NKM Földgázszolgáltató ZRt kötelezhető a kármentesítésre. A cég képviselői elmondták, hogy újabb munkacsoportokat hoznak létre, a kockázatelemzésre és a kármentesítés módjának átgondolására. Miközben a bizottságok üléseznek és a probléma évtizedek óta ismert, még mindig nincs megoldva.

Schmuck Erzsébet elnökasszony jóvoltából szót is kaptam. Így a Párbeszéd III. kerületi képviselőjeként én is elmondhattam az álláspontunkat.

A helyzet a közérthetően a következő:

Adott egy kitűnő fekvésű, 27 hektáros dunaparti telek a III. kerület közepén. A telken állnak  a Gázgyári Tornyok. Ez a közpénzből, több milliárdért felújított műemlék épületegyüttes Óbuda egyik szimbóluma. A telek parti része megmaradt természetközeli állapotban és a vízimadarak kedvelt találkozóhelye. Ehhez képest a terület használhatatlan, szögesdróttal van körbekerítve és kutyákkal őrzik, mert a talajban nagy mennyiségű arzén, cianidok, fenol, benzol, ólom található. A parton mérgek ömlenek a folyóba és a madarak ebben tocsognak. A Greenpeace mostani vegyelemzése szerint az említett mérgek és rákkeltő anyagok koncentrációja egyes esetekben 200-szorosan haladja meg az egészségügyi határértéket amikor a Duna alacsony vízállása miatt ez mérhető. Senki nem tudja megmondani, hogy a magasabb vízállás esetén hová szivárognak ezek a mérgek.

Az én álláspontom a következő:

• Ez egy tanulságos történet, megmutatja milyen fontos jól átgondolni egy ipari beruházást, figyelembe véve azt is, hogy mi fog történni, amikor lejár az életciklusa és le kell bontani. 1913-ban jó ötletnek tűnt a város területére építeni a szennyező üzemet, most meg nem tudjuk kármentesíteni a területet. Jó lenne, ha ebből tanulnának azok is, akik most Paks2 felépítését támogatják.
• Gyenge próbálkozás az állam részéről, hogy máshol keres felelősöket és azt kommunikálja, hogy nem állami pénzből kell kármentesíteni. A kármentesítésre köztelezett vállalat 100%-os állami tulajdonban van, így – ha áttételesen is- de mindenképpen közpénzből kell kifizetni a talajcserét. Nekem, mint adófizetőnek mindegy melyik zsebéből fizeti ki az állam.
• Nem pártkérdésről van szó, a mérgek egyaránt károsak a kormánypártiak és ellenzékiek egészségére. Különben 2009-ben a jelenlegi kormánypárti polgármester követelt jogosan azonnal kármentesítést.
• Az újabb hosszadalmas kockázatfelmérés elsősorban a lakosságnak jelent ismételt kockázatot, hiszen csak telik vele az idő, miközben létezik egy terv a teljeskörű kármentesítésre. Fennáll annak a veszélye is, hogy kimutatják, hogy egy kisebb mértékű kármentesítés is elegendő. Legfeljebb ott marad a mérgek egy része, és abból indulnak ki, hogy az emberek kevés időt fognak ott tölteni, így csak kevés méreg jut a szervezetükbe. Ez nem hangzik túl megnyugtatóan. Emellett már elfogadásra került, hogy a kármentesítést a drágább, sátoros technológiával kell elvégezni. Ezen sem kéne változtatni, mert a többi eljárás nagyobb zajjal, környezeti kárral és bűzhatással jár, tehát elfogadhatatlan a környék lakói számára.

A Párbeszéd nem tétlenkedik ez ügyben, Szabó Tímea III. kerületben megválasztott parlamenti képviselő már kezdeményezett költségvetés módosítást annak érdekében, hogy legyen pénz a kármentesítésre és büntető feljelentést is tett a környezetkárosítás miatt. Én a párt kerületi önkormányzati képviselőjeként többször felhívtam a figyelmet a problémára, az ülésen kértem, hogy:

• ne mutogassanak tovább egymásra az illetékesek, hanem használják ki, hogy minden egy párt kezében van, működjenek együtt és haladéktalanul kezdjék meg a kármentesítést.
• Mindezt olyan technológiával végezzék el, amely a legkisebb környezetszennyezéssel jár és a legkevesebb kellemetlenséget okozza a lakosságnak és a szomszédos egyetemnek.
• A III. kerületi lakosok mielőbb kapják vissza ezt a gyönyörű, partmenti telket! Találjanak olyan hasznosítást az állami tulajdonú területre, amely minél több lakosnak lehetőséget ad arra, hogy természetközeli állapotban megőrzött partszakaszon pihenhessenek!

Remélem az illetékesek újabb értekezletek helyett végre elkezdik a kármentesítést.