A Wikipédia szerint: „a demokrácia a társadalom jelentős számú, szavazati joggal rendelkező tagjainak hatalmából eredő politikai rendszer, ahol hatalmi fékekkel és ellensúlyokkal biztosítják a társadalom jól szabályozott működését, mint például a közhatalom gyakorlóinak kizárólagos hatalomra törésének a megakadályozását, a társadalmi igazságosságot és a jóléti társadalom megvalósulását.”

 Évszázadok óta tudjuk, hogy a hatalmi ágak szétválasztása a hatalommal való visszaélés intézményesített gátja. Szerepe, hogy az egyes önállóan gyakorolható, azonos szintű döntéshozói tisztségek körét és felhatalmazását elkülönítse egymástól, és biztosítsa az egymástól független kiválasztásukat és megbízatásukat. Eredetileg három hatalmi ágat különböztettek meg:

·        a törvényhozást (parlament, helyi önkormányzat),

·        a közigazgatást (kormány),

·        és az igazságszolgáltatásnak (a bírói szervek és az ügyészség)

Azóta továbbiak jöttek létre vagy kaptak ide besorolást, mint a demokráciában ellenőrző feladatokat ellátó szervezetek és intézmények, ilyen például az Alkotmánybíróság, adatvédelmi biztos vagy a közösségi támogatással működő tömegtájékoztatási eszközök.

Ezeknek hatáskör tekintetében, és személyi vonatkozásban is el kell válnia egymástól és kölcsönösen korlátozniuk, ellenőrizniük kell egymást.

Mindez az önkényuralom megakadályozására irányult, ma pedig a demokratikus hatalomgyakorlás és berendezkedés elengedhetetlen feltételeként működik.

Ehhez képest mi a helyzet ma Magyarországon, van-e okunk az aggodalomra?

Orbán Viktor 8 éves kormányzása alatt következetesen, lépésről-lépésre bontották le a kizárólagos hatalomgyakorlás korlátait. Pedig a fékek és ellensúlyok rendszere nem működik, a hatalmi ágak nincsenek szétválasztva. Mára már alig vannak lehetőségek a hatalmon lévők ellenőrzésére, felelősségre vonására vagy leváltására. Már Montesquieu is megállapította, hogy a hatalmi ágak szétválasztásának hiánya zsarnokságot eredményez.

A közigazgatást Orbán Viktor vezeti miniszterelnökként. Vajon ki és miképp korlátozhatja a hatalmát?

A végrehajtó hatalmat a törvényhozásnak, azaz a Parlamentnek kellene ellenőriznie. Ez azonban nem valósul meg, mivel Orbán személyesen, teljhatalommal választja ki az összes fideszes parlamenti képviselőjelöltet, csak maximálisan lojális és gyakran zsarolható politikusok indulhatnak, ők kizárólag Orbánt képviselik, nem a választóik érdekét. Alig van példa arra, hogy bárki is a lelkiismerete alapján szavazzon, akár egy kevéssé lényeges kérdésben. Ha ez mégis előfordul, akkor pénzbüntetéssel sújtják a renitens képviselőt és politikai karrierje is könnyen véget érhet.

A harmadik klasszikus hatalmi ág az igazságszolgáltatás. Itt a bíróságok szintjén még jórészt működik a függetlenség, annak ellenére, hogy a Fidesz belső köréhez tartozó Handó Tünde lett az Országos Bírói Hivatal elnöke. Az ügyészség azonban 2010-től, amióta Polt Péter volt fideszes parlamenti képviselőjelölt a legfőbb ügyész pártirányítás alatt áll. A fideszes politikusok korrupciós ügyeiben az ügyészség szinte sosem látja indokoltnak a nyomozást és a kormány által irányított rendőrség sem jeleskedik ezekben az ügyekben. Tehát a hatalom embereit nem érheti el az igazságszolgáltatás.

A sajtót szokás negyedik hatalmi ágként emlegetni. Az elmúlt 8 évben a közmédia és a Fideszhez közel álló médiumok durvábban cenzúráznak és manipulálnak. Gyakorlatilag semmilyen kritikus hír nem jelenhet meg a kormányról és a Fideszről, az ellenzékről viszont szinte csak negatívan tudósítanak. A médiának ez az egyre növekvő része kizárólag az Orbán rezsim kiszolgálásával foglalkozik. A fideszközeli vállalkozók, átjátszott állami pénzekből felvásárolták a TV2-t, számos vidéki lapot és hírportált.Folyamatos a kritikus hangvételű médiumok gazdasági és adminisztratív ellehetetlenítése, gondoljunk csak a Népszabadság megszüntetésére, a Klubrádió elleni hadjáratra. A frekvenciaengedélyek kiadásakor csökken a sugárzási területük, az állami vállalatok és minden olyan cég, amely tart az államhatalomtól, kizárólag a fideszes médiában hirdet. Az óriásplakát piacról épp most szorítják ki az ellenzéki politikai hirdetéseket. A politikai hirdetéseket egyre durvábban korlátozzák, miközben a kormány közpénzből tízmilliárdokat költ Orbán propagandára. Most újabb merénylet készül az újságíró kamara megalakításával. Ezután a hatalom könnyen elnémíthatja a számára kellemetlen újságírókat.

Ezek eredményeképpen a kormánypropagandát már-már goebbelsi szinten művelik, miközben az ellenzék hangja egyre kevesebb emberhez juthat el. Többmillió magyar állampolgár nem jut kiegyensúlyozott tájékoztatáshoz.

Emellett működhetnének a demokráciában ellenőrző feladatokat ellátó szervezetek, ilyen például az alkotmánybíróság vagy az Állami Számvevőszék. Sajnálatos módon ezeket a pozíciókat is megszállták a Fidesz pártkatonái. Az Alkotmánybíróságban többségben vannak Orbán delegáltjai Az ÁSZ elnök a volt kormánypárti képviselő, és épp most, a választások előtt lehetetleníti el igazságtalan, nagyösszegű pénzbüntetésekkel az összes jelentősebb ellenzéki pártot.

A kormányt elméletileg korlátozhatja a népszavazás intézménye is. Az Orbán rezsim épp ezért durván megnehezítette a népszavazás kezdeményezését. A budapesti kerületekben például az összes szavazó 25%-nak aláírása kell egy népszavazás kezdeményezéséhez. (ezt 30 nap alatt összeszedni sokkal nehezebb, mint megnyerni egy népszavazást). Emellett a Fidesz által uralt választási bizottságok döntenek egy-egy kérdés hitelesítéséről, ezek csak nagyon kevés kérdést engednek át. Volt példa arra is, hogy a vasárnapi boltzár ügyében kopasz verőemberekkel akadályozták meg egy kérdés leadását.

2010 óta folyamatosan nyirbálják, a helyi önrendelkezés, az önkormányzatok lehetőségeit. Drasztikusan lecsökkentették az önkormányzati képviselők számát, egyre kevesebb hatáskör marad helyben, különösen a kisebb településeknél. Nyilvánosságra került tervek szerint a választások után tovább folytatódik az önkormányzatok önállóságának felszámolása, a  2000 fő alatti településeken nem lenne választás. Egy elképzelés szerint csak a megyeszékhelyeken lenne rendes polgármester-választás és a budapesti kerületeket is átszerveznék.

Maradt még néhány a kormánnyal szembeszállni képes szervezet és intézmény. Ezeket azonban törvényi és kommunikációs eszközökkel is igyekeznek ellehetetleníteni.  

Ilyenek például a civil szervezetek, melyek durva kormánypropaganda célpontjai. A megmaradt néhány kormánykritikus oktatási intézmény,például a CEU-t is támadások érik.

Folyik az ellenzékiek megfélelmítése, különösen vidéken bevált gyakorlat az ellenzéki érzelmű emberek elbocsátása az állami szférában, vagy a közmunkából történő kizárásuk.

Az ellenzéki pártok lehetőségei meg sem közelítik Orbánék mozgásterét. Minimális pénzből gazdálkodhatnak, most azt is elvonja az ÁSZ, csak magyar magánszemélyektől fogadhatnak el adományt, de 500 000 forint felett közzé kell tenni az adományozó nevét, és ettől sokan tartanak, így inkább nem adnak pénzt. Az ellenzékiek nem kerülhetnek be pozitív vagy semleges hírekkel sem a média nagy részébe, tagjaik és aktivistáik féltik az állásukat vagy a vállalkozásukat,

A választási rendszer csak a Fidesz érdekeit szolgálja, és rendszeresen módosítják Orbán pillanatnyi  érdekeinek megfelelően. Egyfordulós választásokon 35-40%-os eredménnyel többségük, kb 45%-tól 2/3-uk lehet a Parlamentben. A választások tisztasága felett őrködő bizottságokban is többségben vannak az állam és a Fidesz delegáltjai. Az ellenzéki kampányt gyakorlatilag kiszorítják a közmédiumokból és az óriásplakátokról, miközben milliárdokat költhetnek közpénzből kormánypropagandára ezeken a felületeken. Az ilyen választási rendszer önmagában is nagyon komoly eszköz a Fidesz leválthatatlansága irányában.

Az Orbán rezsimre jellemző a köz erőforrásainak teljes alárendelése a pártérdeknek.  Már magától érthetődő az állami megrendelések és a közbeszerzések leosztása Fideszhez közel álló cégekhez. Rajtuk kívül más alig kap ilyen megrendelést. Így az Orbán rezsim hatalmas pénzügyi hátteret épített ki magának. Ezeknek a pénzeknek a többsége azonban EU-s forrás.

Épp ezért gazdasági okok miatt Orbán egyelőre még érdekelt valamilyen látszat fenntartásában a külvilág felé. Azonban az EU-s források várhatóan kiapadnak a 2020-as évek elejére így rövidesen napirendre kerülhet az EU-ból történő kilépés kérdése is.

Nagyon aggasztó, hogy a felsorolt változások egyfelé, a demokrácia megszüntetése irányába mutatnak, következetes, tervszerű lépések, Orbán Viktor teljhatalmának biztosítása érdekében. Lassan bárkivel bármit megtehetnek, következmények nélkül. A jogállamiság látszata még számít, de egyre kevésbé.

A Viktátor terv gyakorlatilag megvalósult.

Összegezve, Orbán Viktort és kormányát, már szinte senki sem ellenőrizheti, vagy kérheti számon, tehát egyetlen ember kezében összpontosul szinte minden hatalom. Egyelőre vannak korlátozottan szabadnak mondható választások, ahol a Fidesz minden területen durva versenyelőnyből indul, de nagy többséggel most még leváltható lehet demokratikus úton, de erősen kérdéses, hogy ez meddig marad így. Esélyes, hogy ez az ellenzék utolsó esélye.

Nyilvánvalónak tűnik, hogy 2018-ban az ésszerűen gondolkozó ellenzéknek mindent meg kell tennie Orbán leváltása érdekében. Később, még antidemokratikusabb körülmények között, még inkább a Fidesznek kedvező helyzetben, kilépve az EU-ból, erre aligha lesz lehetőség.