A Párbeszéd politikusai és a civilek évek óta tiltakoznak a Római-part árvízvédelmének környezetpusztító módon történő megvalósítása ellen. Az ellen, hogy szembeállítsák emberek biztonságát és a természeti értékek megőrzését.
3 dolgot tartottunk fontosnak:
- 55000 ember biztonságos árvízvédelmének szavatolását,
- a természeti értékek megőrzését,
- egy élhető közterület kialakítását.
Sajnos a döntéshozóknál mindent visz egy negyedik szempont a parti ingatlanok milliárdos és offshore tulajdonosainak érdeke, hogy egyetlen négyzetmétert se kelljen kisajátítani, és egy fillérrel se kelljen beszállniuk. Eközben 70 hektárnyi terület értéke többszörösére nő, ha elkészül a parti monstrum.
A III. kerületben a csatornaépítéseknél szokás az ingatlan értéknövekedését szembe állítani a kisajátított terület értékével és az okozott kárral. Akkor kártalanítjuk csak a tulajdonosokat, ha az értéknövekedés kisebb, mint a káruk, ez esetben megkapják a különbözetet. Mivel a partmenti telkek értéke drasztikusan nő a gátépítés után, ezzel a számítással, úgy kerülhetne a védmű távolabb a parttól, hogy ez nem okozna további költséget adófizetőknek.
Jól látszik, hogy minél távolabb lesz a gát a Dunától, annál biztonságosabb. A civilek számos biztonsági kockázatot gyűjtöttek össze, melyekre nem érkezett megnyugtató válasz. Íme ezek közül néhány:
Az árvizek egyre nagyobbak, mi fog történni, ha egyszer jön egy akkora árvíz, amely magasabb a tervezett mobil gátnál? (a hagyományos védekezés esetében mindig felrakható még egy sor homokzsák, de a mobil gát nem magasítható)
Hogyan szeretnék eloszlatni a hidraulikus talajtöréssel kapcsolatos aggodalmakat?
Hogyan oldják meg a talajvízszint jelenlegi szintjének megtartását, ha mély vízzáró alapot építenek a partra, amely akadályozza a talajvíz áramlását?
Örömteli, hogy az elmúlt évek során a kivágandó fák száma 1600-ról 480-ra csökkent. Ez is azt bizonyítja, hogy volt értelme az eddigi figyelemfelhívásnak, tiltakozásoknak. De ez is elfogadhatatlanul sok. Ha a kerítések vonalára kerülne a mobil gát, nem kellene 500 fát sem kivágni és a fővárosiak egy szélesebb, használhatóbb partot kapnának, elválasztott sétánnyal és kerékpárúttal.
Vajon miért nem opció a kisajátítás? Miért fontosabb pár ingatlantulajdonos gazdagodása, mint a fővárosi polgárok érdeke és biztonsága?
7 évig tartott, hogy a főváros megmondja, hogyan fog kinézni a part, ha ott valósul meg a beruházás. Arról azonban most sem nyilatkoznak, hogy összességében mennyibe fog kerülni a projekt gátépítéssel, közműkiváltással, „teljes rekultivációval”. Az eddig nyilvánosságra hozott költségek ugyanis nem tartalmazták például a sétány kialakítását. Ez azért is lényeges, mert a magasabb költségekre hivatkozva utasították el a Királyok útja-Nánási út nyomvonalat, miközben a partmenti gát költségösszesítése nem volt teljes.
Szóval mennyi is lesz a beruházás összköltsége?
Megannyi kérdés!
Ezeket a Párbeszéd nyílt levélben fogja feltenni a főváros vezetésének, mielőtt felelőtlenül teszik meg az „első kapavágást”!