A legutóbbi testületi ülés napirendi pontja  volt a II. világháború idején az Óbudáról vallásuk és meggyőződésük miatt elhurcoltak tiszteletére állított emléktábla cseréje.

Az új tábla szövegét Bús Balázs polgármester úr az alábbi szöveg szerint  egyeztette le a zsidó hitközség vezetőivel: „A II. világháború alatt Óbudáról származásuk, vallásuk és meggyőződésük miatt elhurcolt magyar állampolgárok emlékére. 2013. május  Óbuda-Békásmegyer Önkormányzata”

A kerület jobbikos képviselője - aki például a frakcióvezetők karácsonyi koccintását a „Führer sem ivott alkoholt” megjegyzéssel hárította el -, módosító indítványt nyújtott be annak érdekében, hogy az emléktábla ne a „származásuk és meggyőződésük miatt” meggyilkoltakra emlékeztessen, hanem a II. világháború összes áldozatára. Indítványát azzal indokolta, hogy  szerinte nem szükséges külön emlékezni a vallásuk vagy származásuk miatt elhurcolt áldozatokra.

Magam is szörnyűnek tartom például a Don kanyarban értelmetlenül elesettek sorsát, vagy  a világháború más ártatlan áldozatainak halálát, és helyeslem, hogy róluk is megemlékezünk minden évben. Azonban nem tartom összehasonlíthatónak, azt ha katonák halnak meg egy más ország területén vívott igazságtalan háborúban, azzal, hogy szervezetten, származásuk alapján összegyűjtik a nők, gyerekek, öregek és felnőtt férfiak százezreit azért, hogy a biztos halálba, gázkamrákba küldjék őket.  A képviselő által javasolt általánosítás pont a megemlékezés értelmét veszi el, de nyilván ez volt az indítvány célja.  

Napjainkban is fontos és sajnos aktuális emlékeznünk a faji diszkrimináció és a szélsőséges nézetek áldozataira, hiszen ezek vagy hasonló tragédiák sosem ismétlődhetnek meg! Ezért kértem a testületet, hogy ne támogassák a módosítást.

Tanulságos, hogy bár a polgármester úr is az eredeti javaslat mellett érvelt, mégis több kormánypárti képviselő támogatta a jobbikos képviselő indítványát, négy Fidesz-KDNP-s politikus pedig a tartózkodás mellett döntött egy ilyen szimbolikus kérdésben. Az ellenzéki képviselők szavazatával azonban megmaradhatott a tábla eredeti, fentebb hivatkozott, egyeztetett szövege. Mindez történt néhány nappal Orbán Viktor Zsidó Világkongresszuson elmondott politikailag korrekt beszéde előtt.

Értem, hogy egyes kormánypárti képviselők szeretnék elnyerni a szélsőjobboldali szavazók szimpátiáját, de ilyen kérdésben elfogadhatatlan a kettős beszéd. A fasizmus és a kommunizmus bűneinek elbagatelizálása, a fajelmélet áldozatainak összekeverése, más szintén szörnyű halálesetekkel a szélsőséges eszméket és pártokat teszi szalonképessé, és előbb-útóbb újabb tragédiákat eredményez. Ezért csak a következetes elhatárolódás lehet helyes reakció, az ilyen megnyilvánulásokra. Kövér László parlamenti házelnök is elgondolkodtató üzenetet küldött, amikor Párbeszéd Magyarországért Párt képviselőinek a trafikmutyit támadó politikai akcióját nagyobb büntetéssel sújtotta, mint a az egyik jobbikos képviselő parlamenti megszólalásában elhangzott antiszemita megjegyzést…

Nem lehet középen állni a holocaust áldozatai és az elkövetők szellemi örökösei közötti vitában, ahogy a polgármester úr is elmondta az áldozatok emlékére rendezett óbudai megemlékezésen a szélsőséges irányzatoktól a „becsületes demokrata undorral fordul el, komolyan vehető politikai és társadalmi szervezet pedig elhatárolódik tőlük”.

A  III. kerületi Önkormányzat Környezetvédelmi Bizottságának elnökeként, volt szerencsém részt venni  a Római- parti ideiglenes árvízvédelmi mű tervezésével kapcsolatos favédelmi terv és fakivágási kérelem elbírálásában.

Az árvízvédelmi mű megépítésével kapcsolatban az építtető főváros 432 fa kivágását kezdeményezte a Római-parton, ebből összesen 74  van a kerületi önkormányzat tulajdonában lévő közterületeken. Erről dönthettünk a helyben, a többi fa zömében a Közép-Duna-Völgyi Vízügyi Igazgatóság fennhatósága alá tartozik. Az önkormányzattal vezetésével egyetértésben arra jutottunk, hogy egyetlen az ÓBVSZ 3. függeléke szerint védendőnek jelölt fafaj kivágásához sem járulunk hozzá, így 26 ilyen fa életben maradhat.. Emellett a Rozgonyi Piroska utca – Kadosa utca közötti szakaszon található további 26  fát is megmentjük, bár ezek nem tartoznak a rendeletben védett fafajok közé. Mindez azt jelenti, hogy az érintett szakaszon megmaradnak a fák, és az építtetőnek más műszaki megoldást kell keresnie. 22 nem védett fát így is ki akarnak vágni a gátépítés érdekében, és ezek helyett ugyanennyi fa ültetését vállalta volna a főváros. Emellett a partszakaszon megmaradó mintegy 1600 fa jó része is részben be lesz temetve, 5 és 100  cm  közötti magasságban. Az eredeti javaslat nem foglalkozott ezekkel a fákkal, arra hivatkozva, hogy ugyanazt a technológiát fogják alkalmazni, mint a Kopaszi-gátnál és így nem fognak károsodni a fák. Figyelembe véve, hogy több tíz éves fák nem pótolhatók 5-6 cm-es átmérőjű előnevelt növényekkel, illetve hogy a gyakorlat azt mutatja, hogy azok a fák, amiket 10-20 cm-nél nagyobb mértékben betemetnek, általában nagyrészt kipusztulnak, módosító indítvánnyal éltem. Kezdeményeztem, hogy a fapótlás ne darabszám alapján történjen, mint például a Kossuth téren, hanem körmérete alapján kiszámolt telepítési számok legyenek irányadóak, illetve, hogy az 5 éven belül, a modern technológia ellenére elpusztuló fák pótlására is kötelezzük az építtetőt.

Javaslataim eredményeképpen módosítással fogadtuk el a határozatot, felkértük a Fővárost, hogy oldják meg úgy a nyomvonalat, akár kisajátítással, vagy valamilyen mérnöki megoldás segítségével, hogy az említett fák megmaradhassanak, és vállaljanak garanciát az eltemetett fák pótlására, amennyiben azok mégis elpusztulnának. Mivel a helyszínen nem lehet annyi fát visszapótolni amennyit a Vízügyi Igazgatóság által felügyelt területen ki akarnak vágni, a III. kerületi Önkormányzat és a Fővárosi Önkormányzat közösen egy környezetalakítási tervpályázatot hirdet meg a közel 1 hektáros új közterületre, ami a Duna medrének rendezése miatt keletkezik. Így újabb fák elhelyezésére nyílhat lehetőség.

A Párbeszéd Magyarországért kiáltványa

Sajnos az LMP-ben olyan helyzetet sikerült teremteni, ahol mindenkinek döntenie kell, így vagy úgy. A küldöttek többsége által elfogadott stratégia, szerintem nem képviseli a választók érdekeit, és kevés reményt ad sok helyes cél megvalósítására, ezért én a távozás mellett döntöttem. Fájó szívvel teszem meg ezt a lépést, mert a maradó LMP-sek döntő többségét kedvelem és nagyra tartom. Sokat tanultam Tőletek, és rengeteg közös, kellemes élmény köt össze velük.

Ugyanakkor meggyőződésem, hogy a politizálás értelme a közösen kitűzött célok megvalósítása, hisz erre kérnek felhatalmazást a pártok a választóktól. Ehhez általában nem elég egyetlen politikai közösség, így az LMP sem. Ezért kénytelenek vagyunk vagy együttműködni másokkal, olyanokkal is, akikkel sok mindenben nem értünk egyet. A kooperáció alternatívája, hogy lemondanunk céljaik megvalósításáról, vagy beláthatatlan időre elhalasztjuk azokat.

A jelenlegi kormány intézkedéseinek jelentős része ellentétes a fenntarthatóság, igazságosság és részvétel elveivel, Magyarország lakosságának jelentős részét reménytelenségbe, szegénységbe taszítja. Azt gondolom, kötelességünk tenni valamit, hogy ez a kormány ne kapjon további 4 évet, én legalábbis ezért szeretnék dolgozni.

Szomorú vagyok, hogy ez a lelkes, elhivatott csapat országos szinten nem tudott együttműködni közös értékeink képviseletében, és hogy a konokság gyakran legyőzte a kompromisszumkészséget és a racionalitást.
Miután a válás elkerülhetetlenné vált, reményt ad az a tény, hogy az elmúlt hónapban megdupláztuk az ökopolitikai értékrendet valló pártok számát a magyar politikai palettán, ezzel megkétszerezve annak esélyét, hogy a választók találjanak számukra szimpatikus zöld közösséget, és így az ökopolitika hosszabb távon képviselve legyen a magyar közéletben. Ezért is kívánom, hogy egy élhetőbb Magyarország megteremtése érdekében az LMP járjon sikerrel a harmadik pólus megteremtésében.

Ahogy azt a legutóbbi területi közgyűlésen is jeleztem, helyi/kerületi szinten nem látok kibékíthetetlen ellentéteket az LMP és a PM álláspontja között, így szinte változatlan szellemben folytathatom tovább a munkámat.

Decemberben az MTVA közterület foglalási kérelmet adott be a III. kerületi önkormányzathoz a televízió székháza körüli több ezer négyzetméteres területre, ahol parkoló építését és parkrendezést terveznek. Az előző hónapokban ezen a területen már szoborépítésre és szabadtéri kiállítás lebonyolítására is kértek engedélyt a közterület használatára, illetve ezzel kapcsolatos költségmentességet, vagy díjkedvezményt az önkormányzattól. A Pénzügyi, Tulajdonosi és Vagyonnyilatkozat-kezelő Bizottság némi módosítással el is fogadta a köztévé kérését.

Többen feltételezik, hogy a székház előtti rész építési területté nyilvánítása, annak érdekében történik, hogy a tiltakozókat végleg kiszorítsák a területről.  

Képviselőként fel is szólaltam ez ügyben a legutóbbi testületi ülésen. Elmondtam, hogy a kerületi képviselő testületnek nem szokása ugyan olyan nagypolitikai kérdésekkel foglalkozni, mint a közpénzből finanszírozott közmédia pártatlanságának kérdése, a gyülekezési jog biztosításának fontossága. A szabad véleménynyilvánítás alkotmányos jogának korlátozása esetén, mégis elengedhetetlennek tartjom, hogy választott képviselőink kiálljanak értékeik és elveik mellett mind országos, mind helyi szinten.

Helyi képviselőként megértem és támogatom az Önkormányzat törekvését, miszerint nem szeretné beleártani magát ebbe a konfliktusba. Ennek ellenére nehezen tartom kivitelezhetőnek ezt a próbálkozást, amikor kerületi rendőrök intézkednek vitás jogalapra hivatkozva a tüntetők ügyében, valamint az Önkormányzatnak kell állást foglalnia – sokak véleménye szerint – a tiltakozók kiszorítása érdekében kitalált szoborállítások, kiállítások és télvíz idején sürgőssé váló parkosítási kérelmek ügyében.

Ezért kértem, hogy az Önkormányzat ne tegyen semmilyen kivételt az MTVA-val,  annak érdekében, hogy semmiképpen se tűnhessen politikai állásfoglalásnak a kerület asszisztálása.

Szerencsésnek érezhetem magam, hogy épp a III. kerületben vagyok képviselő, mivel sok más önkormányzattal szemben itt van lehetőség a konstruktív párbeszédre, partnerként kezelik az ellenzéki képviselőket is. 

Ennek a hozzáállásnak az eredménye, hogy a testület idén is elfogadta néhány javaslatomat. A 2012-es költségvetésben módosító indítványom alapján sikerült megőrizni a kerületi Környezetvédelmi Alap forrásait, átment a környezettudatos beszerzési gyakorlatra és az óbudai légszennyezettség mérő állomás létesítésére vonatkozó javaslatom is. Persze voltak leszavazott indítványaim is. Például a felesleges utcanév átnevezések megelőzése érdekében javasoltam, hogy nyilvánítsuk védetté az összes kerületi közterület nevét, indítványoztam, hogy a minden Óbuda Újságban a 32 oldalból 1-en kapjanak lehetőséget a képviselők véleményük elmondására, illetve hogy az önkormányzat által kötött szerződések 5 millió helyett 1 milliós értékhatár felett legyenek nyilvánosak. Ezeket a javaslatokat elvetette a kormánypárti többség.

Tapasztalatom szerint, minél távolabb születik meg egy döntés, annál kevésbé veszik figyelembe a kerület szempontjait, és annál kevesebb lehetősége van a lakosságnak részt vennie a döntéshozatalban. Jó példa erre, az iskolák átgondolatlan államosítása, a 15 éve húzódó gázgyári kármentesítés, a kerületi légszennyezettség-mérő állomás létesítésére vonatkozó kérés figyelmen kívül hagyása a minisztérium részéről, vagy az az eset, amikor a főpolgármester a kerületiek kinyilvánított akarta ellenére nevezett át utcákat. Ezért meggyőződésünk, hogy érdemes a döntéseket a lehető legalacsonyabb szinten meghozni.

Remélem, hogy 2013-ban is képes leszek hasznos képviselői munkát végezni.

Vásárlásainknál előnyben részesítjük a helyi termelők által készített, magyar portékát? Odafigyelünk arra, hogy a környezettudatosságot és a termék egészségre gyakorolt hatását is figyelembe vegyük vásárlásaink során? A boltok kínálata ad elegendő lehetőséget arra, hogy helyesen választhassunk? Jó, ha jelentős csipszadó bevételt termelünk az államnak? Miért van olyan sok egészségtelen termék a büfék kínálatában, miért nem kapható például helyi termelőtől származó piros alma? Vajon mindent megteszünk azért, hogy tudatos fogyasztók legyünk? 

Ki mástól várhatnánk el példamutatást ezen a területen, mint az államtól vagy az önkormányzatoktól?

Szerintem a kerületi önkormányzatnak olyan beszerzési gyakorlatot kell kialakítania, amivel jó példát mutat a többi cég, intézmény, és a kerületi lakosok számára is. Köztudott, hogy a jelenlegi termelési és fogyasztási módok nem fenntarthatók, ezért különösen fontos a környezettudatos magatartás és a természeti erőforrások takarékos használata. A fenntartható fogyasztás karácsony táján különösen aktuális, de egész évben törekedni kell a környezetbarát (újrahasznosítható, minimális anyag- és energia felhasználással előállított), egészséges termékek előnyben részesítésére, valamint a vásárlás szociális szempontjainak érvényesítésére (pl. helyi kereskedelem támogatása, méltányos kereskedelemből származó termékek beszerzése). 

Ezért tavaly decemberi önálló képviselői indítványban kezdeményeztem a „felelős beszerzési gyakorlat” kialakítását az önkormányzat munkájában. A javaslatom szerint célszerű felmérni a kerület jelenlegi beszerzési gyakorlatát, piackutatást kell végezni a fenntarthatóbb beszerzési lehetőségekről, ezek árairól, és ezeket a szempontokat alkalmazni kell a közbeszerzések során. A részletes vizsgálat rávilágíthat arra, hogy a jól alkalmazott környezetvédelmi és szociális szempontok érvényesítése nem jelent drágulást! Jó példa lehet az önkormányzati rendezvényeken, az ebédlőben, és a büfében előnyben részesíteni a helyi (pl. 50 km-nél közelebbről beszerezhető) vagy méltányos kereskedelemből származó termékeket. 

Az októberi testületi ülésen  egy-egy szem helyi termelőtől beszerzett piros almával leptem meg kollégáimat, és napirend utáni kérdésben érdeklődtem indítványom megvalósíthatóságáról. A javaslatot átgondolásra érdemesnek tartotta a polgármester, és ígéretet tett a jelenlegi beszerzési gyakorlat átgondolására. Remélem, hogy hamarosan sikerül egy felelős, etikus, fenntartható fogyasztást ösztönző beszerzési gyakorlatot meghonosítani az önkormányzat hivatalában, a kerületi intézményeknél és a cégeknél.

Meggyőződésem szerint ünnepeink fő célja, hogy egyesítsék nemzetünket, közösen, büszkén emlékezzünk hőseinkre. Nézzünk magunkba egy picit, és tegyünk fel néhány kérdést:

„Mit tennék én, ha ma lenne 1848 március 15.-e, vagy 1956 október 23.-a? Lenne-e bátorságom és erőm helyesen cselekedni? Vajon mit gondolnának ’56 hősei, ha látnák, hogy mi történik ma Magyarországon?”

Szomorúvá tett a III. kerületi önkormányzat tegnapi megemlékezése. Hagyományosan a Szent Péter és Pál templom falán lévő első világháborús emlékművet koszorúztuk meg október 23- án. Számomra már régebben is elgondolkodtató volt ez a megoldás, egyrészt mivel állami ünnepről van szó, nem értem miért az egyik felekezet templománál tartjuk a megemlékezést, másrészt nem találtam meg az összefüggést az I. világháborúban Galíciában és Isonzónál elesett katonák és ’56 között. 

Az eseményhez méltó külsőségek és a gyönyörűen előadott vers mellett egyetlen beszédet hallhattunk Menczer Erzsébet (Fidesz) képviselő asszonytól. Megtudhattuk, hogy azért itt emlékezünk, mert már Kurszán vezérnek is a környéken volt a sátra és az Árpád korban is szakrális hely volt ez. Kiderült, hogy Kádár nem elég, hogy brutálisan leszámolt ’56forradalmáraival, még az IMF-be és a Világbankba is beléptette az országot. Említésre került Orbán Viktor Brüsszel ellen vívott hősies szabadságharca, és egy rosszalló megjegyzés arról, hogy egyesek időközben megpróbálnak politikai alternatívaként megjelenni. Alig esett szó azonban ’56 eseményeiről és eszméiről, az egyszerű emberek bátor kiállásáról és önfeláldozásáról a szabadság oltárán, arról hogy ’56-ban a nemzet döntő többsége ugyanazt akarta, egy szabad, sikeres, demokratikus Magyarországot, ahol biztosított az emberek megélhetése, és  mindenki büszkén vállalhatja magyarságát.

A beszéd, mely elhangzott, talán egy pártgyűlésen elfogadható. Egy az önkormányzat által szervezett állami ünnepen azonban más üzenet lenne helyénvaló. Örömteli lenne, ha a 15 millió magyar emlegetése, nem csak rendszeres hivatkozás lenne, hanem vezetőink valóban a nemzet egységére törekednének az országhatárokon belül és kívül. Az „oszd meg és uralkodj” politikája, a megosztásra koncentráló beszédek nem a nemzeti együttműködést szolgálják, csak egy csoporthoz szólnak, nem minden kerületi lakoshoz. Nem szabad a magyar embereket ránk és rájuk, hazafiakra és hazaárulók osztani aszerint, hogy kik azok, akik ugyanazt képviselik, ugyanazt a pártot táogatják, mint mi, és kik képzelnek el mást jövőt az országnak, vagy tartanak más értékeket fontosabbnak.

Az aktuálpolitikai, önigazoló beszédek pont ünnepeink lényegét veszik el, hagyjuk meg ezeket a különleges alkalmakat, arra hogy közösen, méltósággal emlékezzünk a múlt hőseire!

Jelenleg a III. kerületben, így egész Észak-Budán nincs légszennyezettségi mérőállomás.

2011 során csupán a nyári időszakban történt eseti mérés, ekkor nem észleltek a határértékeknél magasabb szennyezést. Budapesten azonban jellemzően a téli időszakban emelkednek a magasba a légszennyezettségi adatok. A kerületen két nagy forgalmú főútvonal is áthalad, illetve az elmúlt időszakban sokan átálltak a gázfűzésről szilárd vagy vegyes tüzelésre. Ezen tényezők jelentősen hozzájárulnak a levegőminőség romlásához. A felsorolt indokok alapján, a kerület lakosainak az egészsége védelmében, javasolt lenne egy mérőállomás kiépítése. Így kezdeményezésünkre a III. kerületi önkormányzat jelezte igényét egy állandó mérőállomásra.

A 4/2011 VM rendelet értelmében a PM10-részecskeszennyezés magas koncentrációja esetén szmogriadót kell elrendelni. Megállapítható, hogy mind a lakosság, mind a szennyezők nem rendelkeznek részletes információkkal a szmogriadó részleteiről, a szükséges teendőkről és a légszennyezés egészségügyi hatásairól. Az LMP ezért javasolta a III. kerületi közgyűlésnek, hogy szmog esetén egy részletesebb információs kampánnyal tájékoztassák a lakosokat, illetve a sport-, egészségügyi és oktatási intézményeket a szennyezés hatásairól. A tájékoztatóban különös figyelmet kell szentelni az érzékeny csoportokra (gyermekek, idősek, betegek, terhesek). Ez elősegítheti az önkéntes és kötelező intézkedések végrehajtását, a jogkövető magatartás kialakítását.

Javasoltuk továbbá, hogy az általános értesítésen túl a kerület vagy a főváros alakítson ki egy olyan tájékoztatási láncot, amely segítségével az illetékes intézményeket, képesek a megfelelő intézkedéseket meghozatalára annak érdekében, hogy a lakosok, tanulók minél kevésbé tegyék ki magukat a szennyezésnek. (Például szmogriadó alatt – már tájékoztatási szint felett – se menjenek ki az udvarra a gyerekek, ne sportoljanak a szabadban.)

Simon Gergely párttársam, az önkormányzat Környezetvédelmi Bizottságának tagja segítségével az következő  lépéseket javasoltuk az önkormányzatnak:

• kezdeményezze az illetékes minisztériumnál és hatóságoknál egy állandó észak-budai légszennyezettségi mérőállomás létesítését,
• kérje fel a fővárost az 1330/2011. (X. 12.) Korm. Határozat alapján a levegővédelmi intézkedések elfogadására és a program kidolgozására,
• indítson tájékoztató kampányt a szmogriadóról, valamint a légszennyezettség okairól és egészségügyi hatásairól az érintettek körében.
• alakítson ki értesítési láncot a kerület hivatalos tájékoztatására.

Az önkormányzat elfogadta az indítványunkat, és remélhetőleg az illetékes fővárosi és országos hatóságok rövidesen megteszik a szükséges lépéseket annak érdekében, hogy a kerület lakossága időben értesüljön a légszennyezettségi adatokról és az ajánlott óvintézkedésekről.

Titkosított Gázgyári privatizáció és több mint 15 évnyi huzavona után, erőfeszítéseink hatására ígéretet kaptunk a Gázgyár területén található szennyezett területek megtisztítására  

Már régebben is beszámoltam arról, hogy a volt Óbudai Gázgyár területén jelentős mennyiségű veszélyes anyag van a talajban, és a privatizáció óta eltelt 15 évben nem történt meg a szükséges kármentesítés. Az évtizedekig működő Óbudai Gázgyár a képződő gáziszapot és gázmasszát többek között a saját telephelyén tárolta. A szennyező anyagok egyebek mellett cianid-származékokat valamint arzénvegyületeket is tartalmaznak. A gázmassza „minden határértéket meghaladó módon” szennyezi a vele érintkező talajt, illetve alacsony vízálláskor a Dunát is. Így a fővárosi ivóvízbázis, illetve a környék talaja folyamosan veszélyben van.  

Hanzély Ákos fővárosi képviselőtársammal egyeztetést kezdeményeztünk a Főgáz vezérigazgatójával ebben a kérdésben. Tájékoztatást kaptak az óbudai szennyeződésmentesítés aktuális fejleményeiről. A tervek szerint az idén megszüntetik a szennyeződések beszivárgását a Dunába, bár még nem született döntés az alkalmazandó technikai megoldásról. Emellett remélhetőleg hamarosan elkezdődik a szennyezett talaj cseréje is.  A probléma ezzel kapcsolatban, hogy a területen elszórva találhatóak a gázmassza-lerakások, amiket korábbi bombatölcsérekbe helyeztek el. Mostanra nagyjából fölmérték a szennyezett területek elhelyezkedését. Becslések szerint a gázgyár területén változó mélységben szennyezett talaj mennyisége elérheti akár a 100 ezer köbmétert is.

Érdekes, hogy képviselőként is csak szigorú titoktartási kötelezettség mellett tanulmányozhattuk át a privatizációhoz készült környezetvédelmi tanulmányt. Meglepő és elgondolkodtató, hogy miért is kellett titkosítani egy állami cég eladásával kapcsolatos iratot. Miért nem közérdekű információ ma Magyarországon egy tanulmány, amiből a környék lakói tájékozódhatnak az őket érintő egészségügyi kockázatokról?

A dokumentum egyébként nem tartalmazott eddig ismeretlen tényeket, de azt sem sikerült tisztázni, miért nem végeztek a szennyezett föld megtisztításával az elmúlt 15 évben Óbudán. Különösen kínos ez a kérdés annak fényében, hogy az érintett cég körülbelül 50%-ban a főváros tulajdona, míg a részvények másik fele a német  RWE gázszolgáltató cégé, aki a privatizáció során vállalta a kármentesítést.

Vajon idén tényleg sikerül előre lépni ebben az ügyben?

Remélem így lesz, és rövidesen végre jó hírekről számolhatok be.